Szerelemfoltok

Aranyszőke hajába belekapott a reggeli nyárfa illatú szél, apró ruhácskája nem sokat bízott a fantáziára. Egy sárga, piros masnis ajándék várta az ajtó előtt. Lelkesen bontotta fel, ám valami pukkanást hallott... Egy tisztáson ébredt, megkötözve, kékre verve. Rettegve látta maga körül barátait, kik mosolyogva, boldogan énekelve álltak sorba letolt nadrággal, egy szál sapkában. Egyenként merítették meg csuprocskájában apró szerszámukat, ki morogva, ki szakáll alatt dudorászva. Volt, aki viccet mesélt, miközben vadul döfködte, más nem beszélt, csak kipingálta arcát, vagy lefogta erős karjaival és mit sem törődve fájdalmával, szinte felnyársalva közösült vele, de akadt olyan is, aki almamellei közé bukva horkolni kezdett. Egyikük néha enni hozott neki, nehogy elájuljon, nem hagyva ki az alkalmat, hogy az étel után hímtagját is szájába gyömöszölje újra és újra. Mind megerőszakolta, kivéve Törpojácát, mert ő meleg.