Durcásan küzdötte magát egyre feljebb. Mindenbe belemart, mindent felhasított hosszú, rögös útján. Nem hátráltatta se a sötét, se a környezet, se a mindent elborító szag. Csak ment, ment és karcolt. Mennie kellett, hiszen egy határozott, ellenállhatatlan erő sürgette egyre fentebb, egyre mélyebbre. Végül megpihenhetett, szusszanhatott pár percet, mielőtt társa meg nem érkezett, hogy tovább hajtsa végtelen útján.
Hans ekkor újabb epret tolt fel Günther ánuszába.
Wild Strawberry
2009.05.11. 00:19 | wild strawberry | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szerelemfoltok.blog.hu/api/trackback/id/tr211114156
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
